Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.

A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétlő kandurok.

Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.

S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.

S nem értik, hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?

S nem értik, – hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.

A macska más; a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.

(Radnóti Miklós)