A KRITAXIS: kép-blog. Karanténfelület. Digitális játszótér. Hely, ahol szabadon mozoghatsz. Ahol nincsenek kötöttségek.

A sárga úton, ha felfelé indulsz, gyorsan elérsz egy kis tisztásra. Tényleg csak pár lépés gyalog. Van ott egy szürke kőtömb. Bárki felkucorodik rá, azonnal pörögni kezd. Erősen kell kapaszkodnia a vándornak. Mindig pontosan három percig forog. Nem hirtelen áll meg, óvatosan lassul. Mire ismét mozdulatlanná dermed, utasát már egy másik világba repítette. Ilyenkor, ha kinyitod a szemed, eleinte még semmit nem látsz. De hirtelen… Minden vonal kirajzolódik. Nem kell tapogatózva járni, támaszkodni sem kell semmire. Kitárt karral lehet… Szinte repülni.

Káprázat? Álom? Mindegy is. Itt nyúlik és zsugorodik az idő. Parányivá szűkül és végtelenné tágul a tér. Miközben… Nincs egy hamis árnyalat. Nézz szét, járd be az erdőt hétmérföldes léptekkel. Szaladj, ússz, repülj, vágtass vagy csak nyújtózz csendesen… Amíg ismét forogni nem kezd körülötted minden. Te vagy a tengely, ezért nem szédülsz. De tudd, mire a kőtömb megtorpan alattad, szétfoszlik a világjáték. Eltűnik minden, és csak a sárga homokot morzsolgatod tétován. Ha visszavágysz… Tudod, a sárga úton, ha felfelé indulsz…

Legutóbbi blogbejegyzések

A hold

“Mikor a holdCé betű,akkor szegény-cingárkodik,csökkenő.” (Tamkó Sirató Károly)

Két fény között

“Hát én, hát én világítok vajjon?-Csobban a tenger csorba sziklaélen.Se fárosz nem lettem, se fénybogár.A parton állok két fény közt, sötéten.” (Reményik Sándor)